2010. március 4., csütörtök

2010. február 24., szerda

2010. február 2., kedd

Bevezető a kiállításhoz

Ez líra, ez punk!
Liszkay Lilla és Taskovics Dorka kiállítása a CD Fűben

E dolgozatban előbb egy tapasztalatomat, aztán egy élményemet szeretném megosztani mindenkivel.

Úgy általában véve, én azt gondolom, hogy az emberek rengeteget unatkoznak. Teszik, ami kötelező és mindazt, ami terhes; fizetik az adót, bliccelnek a buszon. De akkor is unalmas. Megnézik a legújabb amerikai filmet, végigülik sör mellett a kvízt – annál rosszabb.
Jót enni, hazamenni, aztán ücsörögni otthon megint: ugyanaz. Szinte hallom: jaaaaj, tél van! Ilyenkor csak az alkohol segít, mondják, ha mégis maradt egy kis pénz, ha mégis került erre idő. Hát ez volna a tapasztalat.

De jöjjön most az élmény. Mert tegnap este megnyílt Pesten a Leány Vállalat.

Behavazott pesti utcák éjbe szikrázó hóhalmai közt vezet az út a teázóba, ahol egy boltíves pince falain számtalan fotó függ. Bocsánat: nem is függ, inkább domborodva fénylik, amolyan igazi hirdetőtáblás stílusban, fenyőlécekre szegezve. A teázóban Liszkay Lilla és Taskovics Dorka közös képei láthatóak, melyek az elmúlt négy esztendő fotóegyetemi (MOME, fotó szak) aktivitásának mondhatni, könnyű fodrait, pezsgő tajtékát, szapora képvázlatait tárják a nyilvánosság elé.

Vázlatot, sorját, tajtékot mondok, ugyanis nem a komoly félévi feladatok szépen lenagyított kópiáit látjuk itt, hanem azt a képi naplót, melyet az igényes, konzultáló szempont a szűkszavú vizsgák előtt a sorozatból mindig kivet, aztán hagyja kallódni meg pöndörödni fiókokban, dobozban, az ágy alatt, míg a por azt meg nem eszi egészen. De most meg lehet nézni, itt van.

Itt vannak tehát a lányok, akik épp a CD Fűben rajzszegezték ki a munkáikat, és úgy hívják a kiállítást: Leány Vállalat. A képek tanúsága szerint elképesztően sok minden érdekelte őket, mindenbe beleélték magukat, és bámulatosan szabadon kezelik a fotográfia eszközeit. Egy helyütt látni lehet őket dekadens dámaként kirúzsozva dőlni és heverni valamely foszló dívány peremén. Bika módjára öklelnek, madáremberként ugranak, szárnyalnak, majd tekerednek áttetsző harisnyafátylakba máshol. Előadják és átírják egy flamand festő jeleneteit, hogy aztán bontott csirke fölött koccintsanak csücsörítve kicsit. Nyári tábor, futó ismeretségek, pálinkás jó reggel Erdélyből. Japánira maszkírozott leányarc, kacagva ölelő karok. Mindez sodró erejű képekbe formázva.

Az unalom elleni tevékenységek egy kivételesen sokszínű változatáról van szó: ez a szerepjáték. Kilépés a kicsi sorsból és utazás jobbik, játszó önmagunk felé. Amolyan igazi, nőies, macskaszerű körömpróbálgatás azon, hogy mi a való, mi a jövő.

Ha arra kellene válaszolnom, hogy számomra mi ez, amit láttam tegnap, e képfolyamra szógörgeteggel felelnék. Érzéki, privát fotó; jártasság a profizmus görcse s gőgje nélkül; játszódó tudás, felismert játszma; afféle önmagát író regény: ez a fiatalság élettel évődő románca.

Hát jöjjön és lássa mindenki, ha eddig únta magát, mert a képi regény, amit a lányok ide leírtak, szélesen árad, mint a tavaszi folyó, és levegős, mint a májusi rét, melyről a lélek telente annyit álmodik.

Budapest, 2010. február 2.

Szigeti Tamás, festőművész

entrée



Meghívó/Invitation

A Leány Vállalat kiállítása még két hétig biztosan megtekinthető a CD-FŰ teázóban!
The exhibition of 'Fille Firm' is available in the CD-FŰ teahouse till the middle of february!